539.)Kire osztják majd Hollywoodban Pintér Sándor szerepét? ..... felvázoljuk!
Írta: Atlantisz - Dátum: 2012.07.10. 21:18:56
Sanyibá, majd mi megvillantjuk' , hogy kire! Olvassátok a részletekben!
"A rendőrségi korrupció nem olyan állatfaj, amelyre elég kétszer rákiabálni egy dísztribünről, hogy elszaladjon. Hiába próbálta meg Orbán és Pintér."..(HVG)
Teljes hír
Sanyibá és a Hollywood
forgatókönyvvázlat (HVG-s cikk nyomán, született az írás, )
Történet:
Adott két kiváló életpálya.
Az egyik fiatalon gépkocsivezetőként kezd, igaz mindjárt a belügyminisztériumban. Majd három évtized múlva belügyminiszterként megy nyugdíjba, de közben élete nagy álma nem teljesült, nem lett bútorgyára.
A másik szegény emberek gyermekekét születik, apja József, aki ács, anyja Mária Magdolna, és ő már fiatalon asztalos lesz. 39 éves korában neki teljesült élete nagy álma, lett egy bútorgyára.
Közben a belügyminiszterünk az ezredforduló környékén magyarosíttatja a nevét Pintérről Olajos Sándorra, nagy vézíre pedig Viktorról Vesztesre.
Olajos közben elpanaszolja Vesztesnek, hogy nem teljesült élete nagy álma, nem lett neki bútorgyára, hiába vett már minden féle cuccot, kinai piacot, nem lett tőle boldogabb, hiába bakterolt. Ne törődj vele Sanyi, fogok én neked segíteni, itt volt nálam az az asztalos, és azt mondta, hogy baszogatja Magyari, mert hogy el akarja venni tőle a gyárat.
Itt van hát a gyár legyen tiéd Sanyi, de a Borbélyról többet nem akarok hallani.
Nem is lett volna semmi baj, ment is volna mindenki a "renbe" ha Ruszó Gyula nem köp a levesbe, oly kicsinyes volt, hogy gépeket lopott. Azért az emberek nem haragszanak, ha gyárakat lopnak tőlük, tűrik azt rendesen, nem emelt szót emiatt az elmúlt 20 évben senki sem. Nem is értette Pintér, hogy mi baja lehet Jóskának, hogy oly vehemensen megy neki a hordának. Egyszer aztán rájön, midőn megírja a magyar világ, hogy a csillagprése miatt bánkódik a Borbély igazán. Azt mondja most már a bútoros Pintér Ruszó Gyulának: Gyula, loptunk mi már annyi féle gépet, mond már mi a fene az a csillagprés, tán az univerzumot szorítják vele?
Dehogy, dehogy kedves Sándor téged szorít az a paraszt vele minden irányból.
Mond meg Gyula, ki húzott engemet a csőbe!
De a Gyula nem merte megmondani, hogy itt volt az asztalos figyelmeztetni az Aranybikába, hogy ne lépjen a volt belügyminiszter úr aknára. Hej, ha tudta volna, hogy az asztalosnak is volt háborús múltja, felterítő bázisraj asztalos volt az átkosba Kiskunfélegyházi laktanyában. Alá is aknázta a bútorgyárat szépen, rajta veszt a horda egészen. Sanyi bácsin soha senki nem találta a fogást, most meg egy ideje nem győzzük tőle hallgatni a nyafogást.
2010-ben aztán a Vesztes meg az Olajos megint összedugták a fejüket: mi tévők legyenek, hogy lépre ne menjenek a bútorgyár miatt. Meg is lett a stratégia, mondja az Olajos, megint én leszek a Pintér Sanyi, te meg ismét a Győztes (V). Behúzom neked az X-eket, tudod van az az arab szavazatösszesítő szoftwerfejlesztő cégem, de most már úgy, hogy meglegyen a kétharmadod. Rendben is lett volna most már minden, ha velük lett volna az isten. Jól láthatóan legott, az meg az asztalos mellett volt, mert bejelentette vele a Királyságot.
Telt, múlt az idő, Sanyibá unta már a féllábon állást a bútorgyárban, mert ugye a másikkal az aknán áll éppen, de nem mehet addig el, míg a helyére valaki nem lép, próbálkozik is mindenfélével. Kapóra jött, hogy minisztersége miatt minden vagyonától látszólag meg kellett szabadulnia, odaadta hát képletesen a Hernádinak meg a Csányinak, és a többi oligarchának.
Az asztalos meg amiről álmodni sem mert is teljesült, nem csak rendőr és ügyész lett egyedül, hanem a kommunista bíróság torkát is szorítja cefetül, szofwerfejlesztő cége is kiegészült, gyártanak is már minden féle ábrát, már-már oligarchatáblát. Mind a Polip XIII.-at egészen.Link Most már aztán jóra fordul minden, a kormányzó ki tett magáért egészen, osztogatja az amnesztiát ingyen. Link Áldott jó szívét Istenétől kapta, az embereket meg úgy szereti, hogy csak na. Na-na!(B.J)
UI:
Látszik, hogy nem írtam még Hollywoodi forgatókönyvet, lemaradt a szereposztás –igaz, hogy ez még csak vázlat volt.
Orbán Viktor szerepében Kolompár Orbán
Pintér Sándor szerepében Mucsi Zoltán, vagy Csányi Sándor, ha a színész Pintérnek magas, akkor játszhatja az OTP-s is, úgysem először fordulnak elő egymás szerepében. Mikor melyik a bankár mert mind a kettő rabló.
Az előbb elfelejtettem elmondani neked Sanyi, hogy ki vitt a jégre. Végül is a Viktor, de a Gyula hagyta jóvá. Nyilván nem a Ruszó (szerepében: a sajtlopó szegedi bíró), macskajancsi az ahhoz, a Horn Gyula (szerepében: Zuschlag János) volt az bizony. Mikor elmesélték neki, hogy a Viktor neked akarja adni a gyárat, és hogy az jó lesz, mert a Borbély majd leáll a baszogatásunkkal, mire valaki közbeszólt, hogy Gyula a Borbély nem fél senkitől, mi lesz ha nekimegy a Pintérnek és a Sanyi húzza a rövidebbet. Azt mondta a Gyula: Úgy is jó lesz.
2004 év elején történt, hogy Horn Gyula unta már a banánt a kecskeméti EU csatlakozási kampány nyitón, és úgy mentegetőzött nekem, hogy Borbély úr ne haragudjon, mennem kell, mert későre jár és a Zuschlag elvtárs vár.
HVG:
A rendőrségi korrupció nem olyan állatfaj, amelyre elég kétszer rákiabálni egy dísztribünről, hogy elszaladjon. Hiába próbálta meg Orbán és Pintér.
Az úgy volt, hogy elutaztam pár napra, és mire hazaértem megszűnt a rendőrségi korrupció. A miniszterelnök beköszönt a rendőrök tisztavatására, előre bocsátotta, hogy messze még az az idő, amikor „ferencjóskásan azt mondhatnánk, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”, majd ferencjóskásan lényegében azt mondta, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve.
„Közös erővel kimondtuk, vége annak a világnak, amelyben a jog a bűnözők pártját fogja, és nem a becsületes emberét” - jelentette ki olyan tekintettel, ami Ferenc József uralkodónak is becsületére vált volna. Ezt a hírt a messzi távolból azért volt különösen vicces olvasni, mert a világnak éppen azon a felén voltam, ahol az utazónak a lelkére kötik: ha baj van, bárkitől lehet segítséget kérni az utcán, mindenki kedves lesz, a tetovált karú trafikostól a morcos taxisofőrig mindent megtesznek majd azért, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Kivéve a rendőröket. A velük való találkozástól különösen óvják az idegent (hello turiszt!), hiszen az éppen úgy végződhet a fogdában, az emberrablók markaiban, mint egy vasbetontömb közepén. A rendőröket ugyanis a helyiek – egyébként teljes joggal és hagyományosan – az alvilág részének tekintik. Egyenruhás maffiózóknak, akik a nyomorúságos állami fizetésüket a drogkartellek busás honoráriumával egészítik ki, akiktől hagyományosan félteniük kell magukat és nem utolsósorban a lányaikat. A rendőrök egyébként is annak az államhatalomnak a részei, amelyik az utcán posztoló tizedestől a belügyminiszterig ezer szálon összefonódik a maffiával. Az állam és alvilág egy és oszthatatlan. A Balkántól Dél-Amerikáig ismerős ez a képlet, a Belgrádtól Bogotáig terjedő tengelyen pedig Budapestet is jegyzik, sajnos. És csekély vigasz, hogy nem a legfertőzöttebb államok között.
Mondom, onnan a távolból kellett azt végignéznem (ráadásul a rekkenő hőségben röhögés nélkül, mert a nevetés csak fokozza a hőérzetet), ahogyan odaállt az éppen a haza becsületére felesküdő rendőrök elé Orbán Viktor, no meg Pintér Sándor. Egy jogi diplomával rendelkező miniszterelnök (dr.), aki felváltva hol ellenzéki vezetőként, hol kormányfőként szolgálja már húsz éve a rendszert, melynek most a végét hirdette meg. Mellette pedig ott feszített egy nála jó másfél évtizeddel idősebb belügyminiszter (szintén jogi dr.), aki pályafutását 1972-ben a Belügyminisztérium gépkocsivezetőjeként kezdte, de volt már segédnyomozó, előadó, főelőadó, osztályvezető, megbízott kapitányságvezető, kapitányságvezető, kapitány-helyettes, kapitány, nyugalmazott kapitány, biztonsági cégvezető, a legnagyobb magyar bank biztonsági főtanácsadója és igazgatósági tagja, majd belügyminiszter először és másodszor. Ja és MSZMP-tag is, de ez most kevésbé fontos, mert az még a régi rendszert megelőző régi rendszer volt, amelyben a szocialista erkölccsel szabályozták a bűnözés objektív és szubjektív feltételeit. A lényeges az, hogy ők, mindketten jogászok, akik több mint húsz éve kapaszkodnak össze, fogják egymás kezét (képletesen persze) kimondták, hogy vége van annak a világnak, amelyben a jog a bűnözőket pártolta. Mert abban a régi rendszerben, amelyben ők ennyi mindenféle rendkívül tekintélyes posztot betöltöttek, a bűnözők uralkodtak. Ismételjük el együtt: most már ennek a korszaknak vége van és felvirrad a becsületes embereknek! Eskütételre sorakozz, fogadás jobbról!
A fentiek miatt először is alázatos eszközeimmel jelezném itt az új korszak hajnalán, hogy adódik parányi hitelességi probléma az avatók személyével kapcsolatban, ennek orvoslásához nem elég, hogy együtt izzadnak a napon az eskütételre készülő újoncokkal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem udvarán. Mielőtt tiszta vizet öntenének a nyílt kártyák közé, magyarázattal tartoznának arra vonatkozólag, hogy in concreto miért hagyták a bűnözőket uralkodni a rendszer olyan oszlopos tagjai, mint ők az elmúlt húsz évben, részben kormányzati, illetve rendvédelmi pozícióban. Ha a bűnözők uralkodtak, akkor mi kik is vagyunk pontosan? Ha már bűn, akkor ugye lenne az a másik valami is, amiről mindig elfelejtkezünk, ugye. Mi is? Ja, a bűnhődés.
Másodsorban az még Matolcsy Györgynek se megy, hogy elkiáltja magát, hogy aszongya, gazdaság, múkoggy! És aztán működik, pedig ő – mint a miniszterelnöktől pont e sorok írása közben tudtam meg – „sikeres és történelmi tetteket hajt végre”. Azon kívül persze, hogy a gazdasági növekedés beindulna. Ugyanígy a rendőrségi korrupciót sem olyan állatfajnak ismerik a világban, amelyre elég kétszer rákiabálni egy dísztribünről, hogy elszaladjon.
Sokat tudna mesélni erről Frank Serpico, egy jelenleg Pintérhez hasonlóan nyugdíjas éveit töltő egykori New York-i rendőr, aki Pintérrel ellentétben nem azt csinálta, hogy kiállt egy emelvényre és ráolvasott egy nagyot. Sőt még csak nem is azt, amit most Pintér hajt végre, hogy – mint V. László ügyében – látványosan leszámol az alvilág és a rendőrség nagy polipjának egyik csápjával, hogy a többi zavartalanul működhessen tovább. Az 1970-es évek elején személyes bátorságról is tanúbizonyságot téve előállt, leleplezte a korrupt társait. Példamutatásával pedig egy olyan folyamatot indított el, amely hosszú évek kemény munkája, egy különbizottság (Knapp Commission), egy a rendőri korrupcióval foglalkozó speciális, azóta is keményen dolgozó és a rendőrségtől független szervezet felállításával (Commission to Combat Police Corruption) teljes szemléletváltozást értek el az ottani szervezetben.
Az éveken, évtizedeken át zajló folyamatról éppen most jelent meg egy remek könyv azzal a címmel, hogy Csak álmodtak a becsületről. A címet Serpico egyik elhíresült mondása ihlette. „A New York-i rendőrök tíz százaléka teljesen korrupt, tíz százaléka teljesen becsületes, a maradék 80 százalék pedig csak álmodik a becsületről” – mondta még az ügy elején, a könyv pedig idéz egy másik rendőrt is abból a korszakból, aki szerint kollégái akkortájt „olyan lelkesedéssel beszélgettek a korrupció elleni küzdelemről, mint az öreg hölgyek a nemi betegség elleni harcról”. Innen indultak New Yorkban 1971-ben, de legalább maguknak bevallották, hogy nagy a baj.
Miközben azonban idehaza dőlnek a hírek arról, hogy mekkora a gond a magyar rendőrségen (lásd még a West Balkán-ügyben furcsa módon viselkedő ügyeleteseket), Pintér Sándor láthatólag még nem látja, vagy nem akarja látni az elénk táruló mélységet. „A rendőrség nem korrupt, csak volt néhány korrupt tagja” – bizonygatja magának is legutóbbi interjújában, amihez gondolom Frank Serpicónak lenne néhány megjegyzése. Minden probléma megoldása a teljes feltárással, beismeréssel és őszinte szembenézéssel indul, ha ez elmarad, hiába várják az eredményeket.
Mondjuk Serpico az ügy után bevonult Hollywoodba, és elérte azt, amit Pintér Sándor valószínűleg soha, és nem azért, mert (mondjuk, ez persze ízlés dolga) nem lenne éppen egy fess ember: a jó rendőr szerepében eljátszotta őt Al Pacino. Vajon milyen szerepet kap, és ki fogja alakítani Pintér Sándort egy jövőbeni magyar filmben?
Link